Rizsokos – avagy melyik rizs, miért jó, és mire használható

Előző cikkünkben a gabonafélékről ejtettünk szót, röviden megismertük magát azokat, és szerepüket a táplálkozásunkban.

Ahogy azt írtuk, a rizsek alkotják a cereáliák egyik legnagyobb és persze legismertebb csoportját. Az egyes fejlődő országokban az étrend alapját adják az egyes rizsfélék, ugyanakkor egy fejlett országban már sokkal többféle érhető el és változatosan alkalmazható a gasztronómiai kalandozásaink során. Ezáltal kiegyensúlyozottabb étrendet tudunk összeállítani.

A magyar közösség alapvetően mégis a hagyományos fehér rizset ismeri, vagy ahogy emlegetni szokták „A” és „B” rizs.

De vajon tudjuk-e, hogy ezek mit jelölnek? És azt, hogy milyen más rizsek léteznek, és azokat mely ételekhez használhatjuk?

Nos, nézzük is a „rizsokost”, azaz melyiket miért és hogyan?!

• Fehér rizs: Itthon ha rizsről esik szó, leginkább erre a típusra gondolunk. Lehet hosszabb vagy rövidebb szemű, leginkább átlátszó zacskóban kapható, olcsó, és nálunk is megterem. Az “A” és a “B” között a szemek töredezettségében van különbség, illetve a “B”-nél nagyobb lehet a nem oda illő anyagok aránya, tehát szükség lehet átválogatásra, ellenőrzésére. Szinte bármihez használható, de figyelni kell, hogy ne főzzük szét!

• Arborio rizs: Magasabb a keményítő tartalma a többi rizsfajtához viszonyítva. Ugyanakkor gazdag B1-, B6- és B12 vitaminokban, magnéziumban, káliumban, kalciumban. Nevét egy városról kapta, ahol – állítólag – először termesztették. Az arborio rizs olaszok által imádott rizottó alapvető és legfontosabb alkotóeleme. Az arborio rövid, kerekebb szemű, kicsit ragadós, mintha kicsit el lenne rontva a főzése, a rizsszemek nincsenek szétfőzve, de azért puhák, és mégis haraphatók (al dente).  Rizottón kívül számos olasz, rizses desszert alapját adja.

• Barna rizs: A rizsszemnek csak a legkülső héját távolítják el, így az értékes tápanyagok a rizsszemben maradnak.
  Szénhidráttartalmát tekintve a legmagasabb a gabonafélék között. Egyenletesen tartja a vércukorszintet, a cukorbetegeknek érdemes ezt a rizsfajtát választani, ellenben a fehér rizzsel. Szelénium tartalma jó hatással van a szívműködésre. Pompásan telít, de csekély a tápértéke, jelentős a kálium- és B1-, B2-, B3– és A-vitamin-tartalma, illetve fehérje, cink, folsav, vas és kalcium is található benne. Jóval tovább kell főzni, mint a fehér változatot, megpuhulva is rágósabb és karakteresebb, kissé mogyorós ízű, ezért elsőre nem biztos, hogy mindenkinek elnyeri tetszését.

• Basmati rizs: A basmati rizs hosszú szemű, nem ragacsos, illatos, aromás és egészséges rizs. Nagyon hamar kész van, mennyiségtől függően tényleg 6-8 perc is elég lehet neki forrástól számítva. Magas a B-vitamin tartalma, illetve az élelmi rost tartalma, ami jó hatással van a koleszterin- és vércukorszintre és kedvezően befolyásolja az anyagcsere folyamatokat. Támogatja az izmok, a szív, és az idegrendszer normális működését. Passzol baromfival, a hallal és a tenger gyümölcseivel készült ételekhez. Ázsiai ételek mellé kötelező, csodás íze és állaga mellett igen könnyen emészthető is.

• Fekete rizs: Az egyik kevésbé ismert rizsfajta. Főzés után ragacsos, nagyon tápláló, enyhén diózó ízű, talán még kedvezőbb az egészségre gyakorolt hatása, mint az egyéb rizs fajtáknak. Gazdag antioxidánsokban, sok rostot tartalmaz, gyulladásgátló hatása is ismert, segíthet a diabétesz, a rák, a szívbetegségek és az elhízás kezelésében. Felhasználása sokféle, használható főételek kiegészítéseként is, sushi-hoz, vagy salátákhoz, sőt édességek alapanyaga is lehet.
• Jázmin rizs: A sima rizs után az itthon talán legtöbbet használt fajta, a basmati család tagja. Illatos, hosszú szemű, könnyen és hamar elkészíthető. Könnyen emészthető, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag. Hosszúkás, színe pedig legtöbbször enyhén átlátszó. A jázmin rizs állaga lágy, könnyű. Aromája nagyon jellegzetes, amit akár egy, másfél évig is megőriz. Kiváló kiegészítője az ázsiai konyhának, viszont süteményekhez vagy rizottóhoz nem ajánlott. Remek választás könnyű, aromás köretnek vagy akár salátához is.
• Sushi rizs: Bizonyos ételeknél előfordul, hogy kifejezetten az a jó, amikor ragad a rizs. A sushiról mára mindenki tudja, hogy a japán konyha egyik csodája. Ennek az ételnek a megfelelő, ragacsos állagú rizs az alapja. Hosszabb főzést igényel, mint a basmati fajták, mennyiségtől függően akár 25 percre is szükség lehet, a rizottóval szemben teljesen puhára párolják.
• Vadrizs: A vadrizs tulajdonképpen nem is rizs, hanem egy vízi fűféle magja. Hasonlít a hagyományos rizsre, de sötét színű. Gazdag forrása B1-, B2-, B6-vitaminnak, vasnak, káliumnak, foszfornak, cinknek, magnéziumnak. A benne lévő aminosavaknak köszönhetően teljes értékű fehérjeforrásnak számít. Rost és kalória szempontjából a barna rizshez hasonló, főzési ideje talán a legmagasabb, 40-50 percre is szükség lehet, hogy megpuhuljon. Nem tapad, szépen pereg, nem ragacsos, karakteres ízű. Kiválóan passzol a vegán-, vegetáriánus, hús- és halételekhez is, de tökéletesen adható salátákhoz és levesekhez.
• Vörös rizs: A vörös rizs enyhén édes utóízű. Szokatlan színének köszönhetően lenyűgözőnek tűnik a tányéron. Különleges színét a Monascus purpureus élesztőgombának köszönheti. A gomba és a rizs kapcsolatából különböző biológiai hatóanyagok, a monakolinok keletkeznek, és ezek közül a monakolin K az egyik leghatásosabb koleszterincsökkentő, sztatin készítmény. (Figyelem: aki a természetes utat választja, annak a vörös rizs fogyasztása mellett nem szabad semmiféle gyári sztatin készítményt fogyasztania. Ezt a döntést orvosával konzultálva hozza meg!) A vörös rizs enyhén édes, mogyorós utóízű. Szokatlan színének köszönhetően lenyűgözőnek tűnik a tányéron. Ideális kiegészítője hideg és meleg, hal, baromfi, zöldséges ételeknek, gyümölcs desszerteknek.